Néhány szó a hisztis rokonokról. A megsértődésre mindig lehet okot találni, főleg ha az illető lelki alkata olyan, ugye… Úgyhogy a kedves vendégek a legkülönbözőbb dolgokat sérelmeztek az előkészületek, az esküvő és a vacsi alatt.

Az egyik koszorúslány kísérője pl. csak harmadszori felkérésre volt hajlandó a fotókhoz felkötni a nyakkendőt, mondván, hogy az buzis… A mási anyukájával meg azon különböztünk össze, hogy ő már a felkérés előtt (!) megvarratta a kék (!) színű ruhát, nekem meg meg kellett kérnem, hogy lehyen fehér a kislány ruhája... elég kellemetlen volt behajtani rajtuk egy másik ruhát... Azt hiszem harag is lett a dolgoból, amit nagyon sajnálok, de hát...?? Aztán azon is ment a hiszti, hogy nem fértünk be rendesen a templomba (anyukám –velünk ellentétben- elfelejtett szólni a munkatársainak, s szomszédoknak, és annak a 100 főnek, akiket még meginvitált a szertartásra, hogy csak a polgárin tegyék tiszteletüket, mer’ az nyílt színen lesz, ellenben a 120 fős templomnak döbbenetes módon 120 fő a befogadóképessége). A polgári előtt egy hölgy (akit összesen 3x láttam életemben) azon sértődött meg, hogy miután mindenkit megkértünk, hogy fáradjon át a ceremónia a helyszínére (és hagyják, hogy békiben készítsünk a bérautóval pár fotót), no ő mindenképpen szeretett volna ott helyben gratulálni. Miután kivakartam magam az ölelő karok közül (komolyan. Fel sem ismertem…) megkértem, hogy menjen hátra, és majd a ceremónia után gratulálhat. Na ő ezen sértődött meg. Volt, ugye aki lemaradt az ültetési rendről, volt aki azért, mert kevés (?!) volt a kaja. Gondolom volt, akinek az volt a baja, hogy nem mentem oda. Többen panaszkodtak arra is, hogy hangos volt a zene, néhányan meg nem hallották jól a játék alatt a szöveget. Csomóan azért hisztiztek, hogy ilyen-olyan zene legyen, csomóan meg azért, hogy ne. Most komolyan. Én egy db esküvőn nem mentem még oda a menyasszonyhoz azzal, hogy „azonnal menj oda a DJ-hez, mert nem játssza le azt, amit kértünk!”. Főleg nem minősíthetetlenül hisztérikus hangnemben… És volt olyan, aki csak szimplán egész este olyan bánatos és sértett képpel üldögélt, mintha temetésen lennénk, nem esküvőn… És ezek csak azok, amikről tudok.

Egyébként én is sérelmeztem, hogy volt, aki farmerban jött az esküvőre (azért ez szerintem gáz). Aztán mikor elhangzott az ominózus „Nézd már, szaros a menyasszonyi autó!” – és ez volt az első mondat, amit a násznép részéről meghallottam a templom előtt-, na az sem volt túl kedves. Aztán mikor az egyik közeli rokon elmesélte, hogy hallotta, amint távolabbi rokonok az esküvőfát (amit ugye szerény személyem készített saját becses kacsóival) szemlélve közölték, hogy milyen igénytelen, és gáz már... Nos... Szócséplés helyett inkább felteszek majd róla egy fotót… És nem. Nem  hisztizünk a menyasszonnyal. Semmiért. Egész egyszerűen azért, mert aznap ő a menyasszony, szóval mindenki más bekaphattya’. Szerintem.

Nos. (Lotti noszogatására folytatom a sztorit, bár már olyan távoli minden, hogy komoly fejtörést okoz felidézni.)

Ott tartottunk, hogy kisebb galibával ugyan, de lement a nyitótánc. Utána –az illem ugye- elkezdtem apóssal táncolni, amikor újabb probléma támadt. Mivel már nagyon fájt a lábam, így a tánc előtt cipőt cseréltem. Nevezetesen a magas sarkút egy laposra. Az a kb. 6 cm viszont sokat jelentett a ruha szempontjából, így az uszály még lejjebb lógott. Aminek meg is lett a következménye. A szám közepén egyszercsak reccsent valami. Igen, a ruhám volt. Úgyhogy gyorsan félre is vonultunk a táncolók közül hogy megszemléljük a károkat. Sajnos egy darab leszakadt a muszlinból. Elég csúnyán. Ez, no meg a lábjfájás el is vette a kedvem a további táncikálástól. Így hát visszavonultam az asztalunkhoz, és kicsit jegelgettem a lábam. Nem volt valami vidám dolog, hogy miközben mindenki táncol, én nem táncolhatok a saját esküvőmön… Aztán erőt vettem magamon, és kicsit körbejártam a rokonokat. Persze nem jutottam el mindenkihez.

Egy esküvőn mindig van valami happening. Megjött a torta, azt fel kellett vágni, aztán jött a játék (majd erről is dobok egy posztot), aztán, aztán, aztán. Valami mindig volt. Úgyhogy néhány rokon úgy tűnik megsértődött, hogy hozzájuk nem mentem oda. De hát azt hiszem, némi sértődés és hiszti elkerülhetetlen, ha csak nem osztogatunk pezsgő helyett extasy-t a bejáratnál… (Lehet, hogy a következő lagziban fogok…) Aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy hipp-hopp éjfél lett, és át kellett öltözni. És akkor felderengett, hogy nem csináltunk fotót a családtagokkal. Szóval gyorsan készült pár nagyon fáradt arcú kép, aztán irány átöltözni.

Csak mikor levettem a ruhát, és felvettem a menyecskeruhámat, akkor éreztem meg, hogy mennyire nehéz volt az a sok réteg… Megkönnyebbülés volt kibújni belőle… Meg persze kicsit fájdalmas is… L Furcsa, hogy amennyire ködbe burkolózik pl. az, hogy mi és hogyan történt a szertartásokon, annyira élénken él bennem, ahogy anyu, Dia meg Kriszta lesegítették rólam a ruhát. De aztán persze megláttam a Zuramat, és már nem is volt olyan nagy a baj J A fotós még készített rólunk egy képet az ifiasszony meg ififérj hacukában, aztán haza indult. A videós szerencsére maradt még, ami már csak azért is öröm, mert így megörökíthette azt, hogy mankóval (a kis koktélruha már nem akadályozott a mankózásban, így végre „táncolhattam”) ropja a menya. A keménymag még jó ideig ropta, és –azt kell mondjam, hogy- nagyon jól éreztük magunkat!

Hajnali fél 5 tájára már nagyon megfogyatkozott a násznép, szóval úgy döntöttünk, hogy letörjük az ellenállást, és véget vetünk a hacacárénak. Minden elköszönő rokon kapott természetesen sütit útravalónak. Végül fél 5 körül elkezdtük összeszedni az összeszednivalót. Ekkorra már sajnos annyira fájt a lábam, hogy csak üldögéltem, és nyaggattam a –szintén- holtfáradt többieket, hogy siessenek J. Végül nagy nehezen 2 autóba tuszkoltuk a közvetlen családot, meg a vacokat (úgy mint kaja, egyes dekorelemek, stb). Végül fél 7 körül estünk ágyba. Aki végigasszisztált már egy esküvőt közelről, az tudja, hogy mennyire fárasztó ez a rengeteg előzetes meg aznapi izgalom, iszonyú sok történés, táncolás, szervezés, asszisztálás, stb. De másnap…

folyt. köv. (még utoljára)

Tehát ott tartottunk, hogy a templomi hacacáré után éppen szalad az uram lefelé a templomdombról, hogy… na azt senki sem tudta, hogy miért is (szerintem ő sem). De ne legyünk destruktívak. Hiszen ha nem lett volna ilyen zavarodott konstruktív, akkor ez a cuki fotó sem jött volna létre. Szóval a rokon, aki ”leszarosozta” a videós autóját kicsit köszörült a csorbán azzal, hogy észbe kapott, utánunk futott, és felgyűrte a Zuram kezébe az uszályt. Úgyhogy egy darabban lejutottunk az autóig, sőt a Zifjú Férj sikeresen bele is szuszakolta fájós lábú hitvesét (néha még mindig emlékeztetni kell magam arra, hogy ez én vagyok).

Itt követtük el az első hibát. Mivel Bálint sem volt még esküvői autó sofőr, így egyszerűen elindult a helyszínre autóstul (nyilván) meg menyasszonyostul, és nem várta be a többieket. Így aztán az a fura helyzet adódott elő, hogy a menyasszonyi autó egymagában tinglitanglizott keresztül a városon. Ami annak ellenére, hogy az emberek kedvesen integettek, fura volt… De ez sajna már csak akkor esett le, mikor már késő lett volna megkeresni a többi 40 autót… L Szóval ezt a dolgot tényleg sajnálom…

A polgári helyszínén is furán alakultak kicsit a dolgok, mert mire megérkeztünk, odaértek a vendégek is, és hiába akartunk fotózni, nem lehetett, mert lépten-nyomon odajött valaki gratulálni. A ceremóniamester pedig sehol sem volt, mert ő a kert mélyén rejtőző pavilonnál várt. Ránk, vagy az ihletre, ez sosem derült ki. Alapvetően nagyon jó szervező vagyok, de itt a kábulatban nem jutott eszembe, hogy valakit elszalasszak érte, azzal, hogy tegye be a lejátszóba a felvezető zenéket, és jöjjön előre koordinálni a népeket. Így aztán végül a Zuram rikkantotta el magát és küldött el mindenkit (no nem melegebb vizekre, noha ennek az ekkorra már fogvacogtatóvá váló szélben mindenki örült volna, hanem) a pavilonhoz. Végül sikerült készíteni egy-két fotót az autóról, de a sietség miatt ezek sem lettek az igaziak, ráadásul az autódísz ekkor már a polgári szertartásos asztalon volt, szóval sajnos nem készült olyan fotó az autóról, ahol a virág is rajta van. A Zuram azzal vígasztalt, hogy az mégiscsak gázabb lenne, ha lenne egy csomó jó kép a dekorról, rólunk meg nem, szóval igazat kell, hogy adjak neki.

Végül bekeveredtünk a pavilon elé. A zenéinkre külön-külön bevonultunk (jobb lett volna együtt, na de már mindegy…). Én az egészből semmire sem emlékszem, csak annyi maradt meg, hogy az AKV tényleg szépeket mondott, és hogy megható volt megköszönteni a szülőket. De az igazság az, hogy amikor kívülről látok ilyet, akkor nagyobb meghatódottságot érzek, mint amikor én magam voltam az esemény központi szereplője. (Talán éppen azért nem tudtam átadni magam a pillanatnak, mert tudtam, hogy mindenki minket figyel?...) Végül kígyózó sorban kivonultunk, és elmasíroztunk az étterem előtti tér felé. Ott aztán megtörtént a csokordobás, meg a harisnyakötő-dobás. Készült egy csoportkép is, aztán már csak arra emlékszem (pedig még nem is ittam), hogy az étteremben koccintgatok a Mixer Fiú által eperrel díszített pezsgőmmel. Véget nem érő volt a sor, de ez a 2. pezsgő után már nem zavart).

Nagy nehezen minden elsimult, mindenki kiókumlálta a helyét az ültetőtábláról (az ültetőtábláról és a dekor többi réséről már folyamatban van a képek beszerzése), és lecsüccsent. Persze ezzel kapcsolatban is voltak gondok. Pl. az egyik rokon család vezetékneve az istenért nem jutott eszembe, mikor felvéstem a neveket a táblára, aztán később elfelejtettem pótolni, így csak a keresztneveik szerepeltek a táblán, úgyhogy megsértődtek, hogy akkor nekik most nincs is helyük?? – áááá!! Én meg csak arra tudtam gondolni, hogy 1.: végre, hogy leülhetek, 2.: hol a jégtasakom?. Lassan megindult a vacsora is, és végre békén hagytak kicsit J. Bár étvágyam nem sok volt, azért végigkóstoltunk mindent.

Vacsora közben végig szólt az általunk átküldött kb. 20 zeneszám. Az egyetlen gond az volt, hogy a DJ ezeket nem egészítette ki, és noha végig  fülhallgatóval a fején játszotta a fontos embert, körben idióta módon véletlenszerű lejátszásra állította a lejátszóprogramot, és mikor a Morcheeba Big Calm-ja konkrétam harmadszor szólalt meg a bő egy órás vacsora alatt, akkor a Zuram ment oda szólni, hogy nanemá’! Közben lefixáltuk, hogy 10:45-kor hozzák a menyatortát, és sebtében megkértük az éttermeseket, hogy hozzanak egy doboz Raffaellót a játékhoz, és gyorsan írtunk 12 kérdést is a kvízhez, no és megbeszéltük a DJ-vel, hogy mikor lesz a játék (a játékokról később).

Elég furcsa így leírva látni, hogy mennyi mindent nem tisztáztunk rendeztünk, beszéltünk meg előre… pedig annyit szerveztem, terveztem…

Vacsi után megejtettünk a nyitótáncot. De persze ez sem ment simán. És ez megint csak a DJ hibája volt. Átküldtem neki e-mailben a pontos és részletes menetrendet, illetve a zenékről készült listát. Csakhogy ő állítólag előbb eljött otthonról, és ezt csak a felesége olvasta be neki telefonon, és állítólag ebből volt a gubanc… Nos. A DJ bejelentette (azt sem értettem, hogy minek), hogy 5 perc múlva a Zifjú Pár megnyitja a táncot. És ezzel egy időben betette a nyitótáncos zenénket (Cheek to Cheek). Mivel előtt is volt némi gond a nagytiszteletű úriemberrel, feltételeztük, hogy elszúrta, ezért gyorsan a táncparkettre siettünk. És csak mikor elkezdtünk táncolni, akkor esett le, hogy a Mack The Knife nagyon hasonlóan kezdődik, mint a Cheek to Cheek… Ekkor a Nagytiszteletű is odajött és nem éppen kedvesen közölte is a tévedésünket. Ekkor hatalmas mosollyal az arcunkon úgy tettünk mintha minden rendben lenne. Mondjuk tényleg nem szegte kedvünket, de így utólag elég gáz volt. A fura az volt, hogy nem csak a Zuram és én kaptuk fel a fejünket a nyitóakkordokra, de Tesóm és Jim is egyszerre jött oda, hogy „Hé, ez nem a ti számotok? Menjetek gyorsan…”. Szóval fura volt, hogy miért egy szinte ugyanolyan számot tett be a zenénk előtt. Ennyit az átmenetekről, meg a hatásosságról L

A DJ hiányosságairól még megemlékezem egy külön posztban.

Folyt köv.

Többen kérdezték, hogy mik voltak az esküvői zenéink, és valóban, ezzel még adós vagyok. Szóval ennek tükrében az alábbiakban összefoglaltam mindazt, amit az esküvői zenékkel kapcsolatban kiókumláltam, plusz felfedtem a nagy titkot, azaz saját esküvői zenéink listáját.

Esküvői zenék templomi szertartáshoz:

Mint említettem az Atya egy nappal a szertartás előtt megvétózta a templomi zenét, így aztán Des'Ree: I'm Kissig You-ja helyett valami ilyesmi szólt orgonakísérettel - meglepetésszerűen (nos...igen, köszönjük...)

Így hát javasolnám, hogy aki katolikus templomban szándékozik tartani az esküvőjét, az számoljon vele, hogy a katlik egyházi etikett alapján nem lesz mód világi nóták lejátszására, így két lehetőség kínálkozik: 1.: nem tájékoztatják erről a papot, és reménylednek, hogy a szertartást levezénylő szent életű nem sújtja őket ott helyben kiközösítéssel, vagy 2.: (a miénknél) több idő birtokában előre kififikázzák, hogy mely zene lehet középutas... (ez pl. szerintem nagyon szép :)

Esküvői zenék polgári szertartásra:

A következő eseményekre szükséges külön zenét választani:

• Felvezető zenék, hogy a vendégek érezzék, hogy törődünk velük :),
• Zene(k) a bevonulás (ha külön vonul a vőlegény és a menya, lehet 2 is),
• Aláfestő zene az anyakönyvvezető bevezető szövegéhez,
• Zene a gyűrűhúzáshoz és gyertyagyújtáshoz,
• Aláfestő zene az anyakönyvvezető gratulációjához,
• Zene a szülőköszöntéshez,
• Zene a kivonuláshoz.

Nekem sokat segített, hogy az AKV az előzetes megbeszélésen elmondta, hogy pontosan hogyan áll össze a szertartás, és hogy melyik részhez lehet szöveges, illetve melyikhez instrumentális zenét választani. Amúgy a zenelejátszás nem nagy ördöngősség, miután egyet láttam (még ha delírium tremensben is), meg tudnám csinálni a többit is. DJ Nennial :)

A mi zenéink a következők voltak:

• Felvezető zenék (több is volt), pl.: Al Bowly: Guilty, Love Actually Soundtrack - Eva Cassidy: Songbird, Counting Crows:Accidentally in Love, Jason Mraz: I'm Yours 
•  Nennial bevonuló zenéje: Ellie Goulding: Your Song (igaz, hogy Vilinél és Katánál is ez volt élőben, de én találtam ki előbb),
• Zuram bevonuló zenéje: Meaghan Smith: Here Comes Your Man,
• Zene gyűrűhúzáshoz: Love Actually Soundtrack-Glasgow Love Theme
• Aláfestő zene 2.: ld. gyűrűhúzó zene
• Szülőköszöntő zene: Améllie Poulain: Comptine d'un autre été
• Kivonuló zene: Queen: Don't Stop Me Now

Lakodalmi zene:

Alapvetően blokkokat készítettünk elő a DJ számára (mint kiderült sajnos nem elég alaposan...).

Ezek így álltak össze:

• 19:00- 21:00: Bevonulós, gartulálós, vacsora zene: swing (pl.: The Supremes Baby Love, Sinatra: The Way You Look Tonight, Robin Williams - Nicole Kidman: Something Stupid, Zooey Dechanel: Sugar Town, It’s So Quite, Lous Armstorng: Mack The Nif, stb.),
• 21:00-24:00: Sváb fúvószene, polka, keringő, csárdás, lakodalmas ereszd el a hajamat,
• 24:00-01:00: Retro zene (rock'n roll, twist, petóleumlámpa és társai),
• 01:00-02:00: 90'-es évek retro zenéi,
• 02:00-től: az ifjú pár kedvenc házibuli zenéi, avagy elvadul a buli.

Magában a lagziban egyébként alapvetően 3 dolgohoz kell előre meghatározni a zenét (akinek építő jellegű javaslata van azt természtesen örömmel látom kommentben). A nyitótánchoz, a tortavágáshoz, és a gyertyafénykeringőhöz (ha van ilyen). Nálunk csak az előző kettő volt.

• Nyitótánc (amely részemről a zárót is jelentette):  Frank Sinatra: Cheek to Cheek,
• Tortaszeletelő zene: Barry Louis Polisar: All I Want Is You to Be My Bride. 

Először is illő lenne megköszönnöm azoknak, akik a dolog anyagi háttrerét biztosították. Így Anyukámnak (aki nem csak hogy a teljes költségvetés felét magára vállalta, de a mellett, hogy néha halálra idegesített -azt hiszem ez normális- állandó támaszt nyújtott, és maximálisan segített mindenben, mindig), és Apósomnak, aki elvállalta a költségvetés 1/4-ét. Végül köszönet magunknak, akik gyors iramban összekuporgattuk a maradék 1/4-et.

Most jönnek azok, akik az esküvő napján a legnagyobb segítséget nyújtották, és ezért egy fillért sem vártak: először is az Anyukám, aki mindenkinél jobban izgult, és mindenkinél többet tett azért, hogy a nap tökéletesen sikerüljön. Tényleg erőn felül teljesített, hihetetlen üzemmódban. Mindeközben pedig a hisztijeimet is elviselte. Aztán Mami, aki szupergyorsan felöltöztetett reggel, aztán egész nap egész nap felváltva sírt és sürgött-forgott a rossz lábaival, és még Boris nénit is elviselte :). Aztán Apu, aki (önmagát meghazudtolva) időre elkészítette az ültetőrend tartóját (nagyon szupi lett, de erről sincs fotó sajna...), meg autótmosott, meg mindenféle. Aztán Kishúgom, aki a szervezés alatt is eltűrte a hisztiket, a ruha és dekormizériákat, és 99%-ban telefonvégre kapható volt egy kiadós siránkozás kedvéért. Nem lehetett könnyű, na. Mindenesetre könnyebb, mint Viktort rávenni arra, hogy felvegye a "buzis" nyakkendőt. De ő még ezt is sikeresen abszolválta. :), meg a lábam helyett lábam volt az utsó napokon, hipi-szupi lánybúcsút szervezett, meg koktéltáblát csinált, meg hajat festett, meg Aperolt kevert, meg fotós reflektort tartott, megmegmeg... És amint az az első képen is látható, végig fogta a kezem, ha kellett (külön köszönet Tamásnak, aki az ilyen elillanó pillanatokat lencsevégre kapta, és segít emlékezni az igazán fontos dolgokra...). Aztán itt van Jim (Kishúg barátja), aki Boris nénit támogatta (respect), és az összes nagyika (no meg a fél rokonság) koktél ellátottsági szintje szinten tartásának hivatalos bajnoka. Meg talpat masszírozott, meg hajnalban virágokért szaladgált, meg utánunk szaladgált a virágokkal (So: Vielen Dank für die Blumen!- ezt nem hagyhattam ki Jimbo, bocsi :). A képek tanulsága szerint pedig nem utolsó sorban ő a legnagyobb partiarc :)

Nagyon köszönöm Nektek, Drágáim! Nélkületek egész egyszerűen nem valósulhatott vaolna meg az esküvőnk. (Vagy ha mégis, akkor pocsék lett volna :))

Aztán azok köüvetkeznek, akiknek ezért fizetés járt, de riszpekt is, hogy a vállat feladatot magas szinten, maxiszépen teljesítették: először is Szipli Tamás, aki a csodás fotókat készítette, de nem csak fotósunk, hanem folyamatos hitelezőnk is volt a nap folyamán :). Köszönet illeti Baráth Bogit, a kedves és rugalmas kozmetikust, valamint Gábort a kedves és rugalmas fodrászt. Aztán Giczi Olga, aki az utolsó pillanatban vállalta el a felkérést (bár ez a virágokon és a dekoron nem látszott), és még el is sírta magát, mikor az esküvő reggelén elhaló hangon megköszöntem a gyönyörű csokrokat. Köszönet illeti a Mixer Fiút (akit nem nevezhetünk nevén, de aki ki nem adott volna a keze közül egy olyan koktélt sem, ami nem tökéletes :), és a Pezsgőház Éttermet, akik igazán kitettek magukért (mondjuk a lampionokkal kapcsolatos dolgot leszámítva), finom ételeket és italokat szolgáltak fel, és maxi a segítségünkre voltak minden kérdésben. Hagyták, hogy variáljak a menüvel, éjszaka elmentek Raffaellót beszerzni a játékhoz, és cserélgették a hűtőládában a jégtasakjaimat... Aztán itt van még Nagy Bencének, akitől a csidi-csuda bogárhátú cabriót béreltük, és maximálisan rugalmas, kedves és segítőkész volt. Tetszett a (sofőr)kalapod, Bence! Ladányi laci, a videós egyenlőre nem szerepel a listán, mert noha kiválóan szerepelt a nagy napon, ennek eredményét egyenlőre még nem élvezhetjük, szóval a listára kerülésért még meg kell dolgozni...

No és (az Oscar átadó, vagy valamely szépségverseny stílusában) köszönöm mindenkinek, aki hitt bennem. No meg azoknak, akik nem, de errről mélyen hallgattak :)

Ha valakit kifelejtettem az csak azért van, mert annyian voltak hozzám kedvesek, hogy lehetetlen mindent észben tartani (hárította ügysen a  felelősséget... :) !

Okoskodás következik. Aki nem bírja cérnával, az lapozzon. Most.

1. Mindenképpen együnk rendesen az esküvő napján is (reggelizzünk, és ebédeljünk normálisan, különben egy jól irányzott hányással dobhatjuk az AKV lába elé a gratulációk során elfogyasztott pezsgőt),
2. Ne vegyetek be nyugtatót, igyatok inkább egy felest (az nem tesz zombivá a fogadalomtétel napján),
3. Ezt követően viszont ne igyunk sok felest, mert nincs csúnyább és kiábrándítóbb egy részeg menyasszonynál/vőlegénynél,
4. A menyasszonyi cipőn nem érdemes spórolni. Legyen hiperkényelmes!,
5. A menyasszonyi cipőt be kell járatni (ha máshol nem, vasalás vagy TV nézés közben),
6. Ne hagyjuk magunkat lebeszélni, és mindenképpen kérjünk felcsatolható pántot a pánt nélküli ruhákhoz (ami leeshet, az a kacsatáncnál le is fog!),
7. Ne fessünk hajat közvetlenül az esküvő előtt (kiábrándító lehet egy barna foltos nyakú menya, nem beszélve arról a sokkról, amit az okoz, ha az új szín eltér a „maradandó önképünk”-ben rögzülttől – magyarul, ha Drakula Menyasszonya néz vissza a tükörből),
8. Ne tetessünk műkörmöket. Magánvélemény, de szerintem gáz.
9. Érdemes olyan ruhát választani a vőlegénynek, ill. menyecskeruhának (már aki nem ragaszkodik nagyon a tradícionálishoz), amit a későbbiekben is lehet hordani (így nem kidobott pénz),
10. Ha kicsit késünk, nem érdemes idegeskedni. A menyasszonyt mindenkinek MUSZÁJ megvárnia J
11. Fontos, hogy az esküvő napja részletesen meg legyen tervezve, különben eluralkodik a káosz és az anarchia, és nagy csúszás lesz (ezen a napon valahogy minden tovább tart, mint általában). Ebből minden családtag, tanú, koszorúslány, szolgáltató, fontosember kapjon egy-egy példányt,
12. Készítsünk egy listát a szolgáltatókról és elérhetőségükről – garantáltan kelleni fog a nagy napon, és egyszerűbb, ha minden családtagnál/segítőnél van egy példány, így ők is el tudnak intézni dolgokat (mert ami elromolhat, az el fog, aki késhet, az fog, ésatöbbi),
13. Állítsunk össze egy túlélőcsomagot a következőkből, és bízzuk rá egy agilis rokonra/barátnőre (aki egész nap a közelünkben lesz), hogy mindig kéznéllegyen:
    • Telefon,
    • Papírzsebkendő,
    • Ásványvíz,
    • Szívószál,
    • Sminkholmik  - hosszú a nap…- (rúzs, szájfény, alapozó, púder, stb),
    • Az esküvő napjának részletes menetrendje,
    • A szolgáltatók telefonszámát tartalmazó lista,
    • Varrókészlet (ami elszakadhat, az el is fog),
    • Váltócipő (fontos, hogy azonos sarokmagasságú legyen a menyacipővel – a ruha miatt, ugye…),
    • Pótharisnya (ha hideg van),
    • Jégzselé tasak (csak térdgyulladás esetén J)
14. Elsőre nem tűnik annak, de NAGYON fontos tisztázni a következő részleteket:
    • ki/ mikor/ kivel/ milyen sorrendben vonul be a templomba,
    • ki/ mikor/ kivel/ milyen sorrendben vonul be az AKV elé,
    • amennyiben van a polgári szertartáson zene, érdemes meghallgatni, hogy kb. mikor jön az érdemi rész, vagyis hogy mikor kell elindulni – hogy a népek ne csak a felvezető akkordot hallják, aztán már ott is vagy az AKV előtt,
    • ha eszembe jut még több, írom…

Stephen King után szabadon (mondjuk az analógia áll... ezek is mérgezők és lélekölők - legalábbis ami a beszerzésüket illeti).

Képek folyamatosan érkeznek. A következő holmik eladók :

1.  6 db 40cm-es fehér lampion, apró mobil spot világítással - 6000 HUF/6 db (eredeti ára  7470 Ft + 2000 Ft a világítás), (az étteremben tönkretették őket :(
   
2. 8 db 25 cm-es narancssárga lampion, beépített világítással - 4000 HUF/8 db (eredeti ára 6000 Ft),
3. 24 db mécsestartó (fehér üveg) 1000 HUF/24 db,
4. 1 db vőlegény, ha a nászút során nem váltaná be a reményeket,
5. 2 db sziromszóró kosárka (natúr színű vessző - még átalakítás alatti állapotban látható a képen) - 1500 HUF/2db (eredeti ára 990 Ft/ db),
6. ÚJ fehér menyasszonyi hajba való rózsa tollakkal (végül nem is használtam) - 500 HUF (eredeti ára 1500 Ft),
7. 3 db-ból álló gyöngy karkötő (leszedhető) csipke masnival - 700 HUF (eredeti ára 1400 Ft),
8. lógós gyöngy fülbevaló - 400 HUF (eredeti ára 1200 Ft) ,
9. ÚJ menyasszonyi cipő (fehér matt műbőr, csillag alakú strassz-díszítéssel -meglepően kényelmes, 6 cm-es sarok) - 2500 HUF (eredeti ára 4500 Ft) - már most eladó - végül színeset vettem ugye, szóval ez ÚJ!
   

A holmik átvehetők Budapesten a BLAHÁN, vagy Pécsett a SZÉCHÉNYI TÉREN.

Amit másképp csinálnék:

Nem venném be azt a fél Xanaxot sem, helyette innék egy felest (akkor talán nem lenne olyan homályos minden),

Nem mondanám a kedves rokonnak, aki azzal fogadott a templom előtt, hogy „Nézd már, szaros a menyasszonyi autó!” azt, hogy „Bunkó!”,

A templomi szertartás után a menyasszonyi autó sofőrjének szólnék, hogy várja meg a többieket, és nem egyedül, hanem konvojban haladhatnánk a násznéppel végig a városközponton,

Pontosabban egyeztetnék a DJ-vel a zenékről, ill. a ceremóniamesteri feladatairól (akkor talán el is látta volna őket),

Megnézném, hogy mikor végződik a felvezetés a bevonuló-zenéinkben, és csak akkor indulnánk el, így a Zuram nem akkor érne az AKV elé, amikor lényegében még el sem kezdődött a zenéje…,

Együtt vonulnánk az AKV elé,

Több figyelmet fordítanék arra, hogy a fontos családtagokkal kicsit több időt töltsek, és hogy készüljön velük legalább egy-egy szép fotó...

Nem jegelném a vacsora után a lábam a menyasszonyi asztalnál egy órán át, hanem körbemászkálnám az asztalokat, ha beledöglöm is.

A fotó saját. Kattintásra szokás szerint nagyra nő. És hogy egy klasszikust idézzek (remélem ebben Dí sem talál majd kivetnivalót): "A kutya bérelt!"

Természetsen nem tudom megállni, további fotók érkeznek majd.

az elmúlt két hét jobbára :) ezzel telt.

ahogy Juliet mondta, mikor elmmondtuk neki az esküvő előtt, hogy alig tudok járni: "O it's so romantic, he can fend for you by the altar'". így a képek egy részén éppen a Zuram targoncáz egyik helyről a másikra.

a Zunokáink meg ,majd döbbenten nézik, hogy: "jesszus a morgós nagypapa egyszer ilyen romantikus lélek volt??"

Már hónapokkal az esküvő előtt mindenki azt kérdezgette, hogy készülünk-e nyitótánccal. EZ nyilván egyénfüggő, de én személy szerint nem rajongtam az ötletért, hogy az esküvő feszültségét egy betanult koreográfiával fokozzam. Kb. annyira szerettem volna egy művi, betanult, bénázós koreográfiával hülyét csinálni magamból a komplett baráti kör és rokonság előtt, mint… naszóval semennyire. Úgyhogy már a szervezés korai fázisában eldöntöttük, hogy nem lesz betanult nyitótánc. A nagy dorbézolást majd egy egyszerű swinggel blicceljük el. És mivel nem vagyunk teljesen falábúak (bár a videót még nem láttam…) a nagymamák ezt is megkönnyezhetik, a többieket meg úgysem érdekli az egész.

Bevallom, a terveim között szerepelt ugyan, hogy a (lakodalmas zene-gyűlölő) Zuramnak megtanítok egy-két dolgot (a csárdás, polka, horvát körtánc háromszögéből), de erre végül ismert okokból nem kerülhetett sor.

Végül táncolás-ügyileg összesen csak annyi történt, hogy eltáncoltuk a Zurammal az ominózus swinget, aztán az Apóssal is táncoltam (volna) egyet, ha nem szakította volna félbe az, hogy (mivel levettem a báli cipellőm és egy lapos lábkímélő pipőre cseréltem, így jobban lelógott a ruhám, és valaki elkerülhetetlenül rálépett, ami egy kisebb darab muszlin leszakadásával járt együtt), így a tánc befejezése helyett vad uszály-felcsatolásba torkollott a dolog. Ekkorra azonban már annyira fájt a térdem, hogy amíg rajtam volt a menyaruha (ergó amíg nem tudtam használni a mankót) addig nem is táncoltam már többet.

Így lett a menyasszonytánc helyett vőlegénytánc...  

Patakokban folyt a sör, a bor, meg a koktél. Az igazság az, hogy a Mixer Srác nem győzte készíteni. Hatalmas sikere volt. Összességében az egész nem jelentett túl nagy extra költséget, viszont annál többet tett hozzá az esküvő hangulatához! Egyedi, népszerű és különleges volt. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Ismételten köszönet Zizinek és Gábornak (hiszen nem csak hogy az ő esküvőjükön történt a lánykérés, de koktélpult ötletét is tőlük loptuk J).

Összességében kb. 100-120 e HUF-ot költöttünk el a koktélbárra. Ebben benne volt a tömény italok, szirupok, gyümölcsök, a jég, és a kiegészítők is (a teljes listát lásd itt), valamint a mixer díja és utiköltsége. A mixeléshez szükséges alapanyagok tekintetében végül csak a legnagyobb mennyiségű italokból (fehérrum és vodka) vettünk alacsonyabb árú, de elfogadható minőségű verziót. És láss csodát, teljesen renden volt ez is J

A Mixer a következő koktélokat készítette:

• Mojito,
• Gin Fizz,
• Strawberry Fizz,
• Whisky Sour,
• Bodzilla,
• Pina Colada,
• Alkoholmentes koktélok.

A tesóm készített egy hatalmas fekete koktéltáblát, amire krétával írta fel a koktélok és egyéb alkoholos italok neveit, de ezt sajnos senki sem fényképezte le, és az étteremben hagytuk. Pedig nagyon király volt!

széna a népeknek...

esküvő előtt úgy 2-3 héttel módosítottam a menüt (bár ezt anyukámnak csak akkor mertem megmondani, mikor már lefoglalta a lámab miatti aggódás, mert ő ragaszkodott a "húsleves tálban tálalva, majd főtt hús plusz szószok" verzióhoz, amitől engem elkapott a három napos hidegrázás. az az igazság, hogy a "ne legyen kivágott orrú a menyasszonyi cipőd!" krízisnél úgy döntöttem, hogy mindenre igent mondok, és közben jobbára úgy intézem a dolgokat, ahogy az nekem elfogadható... végül kiderült, hogy a menü is sokkal jobb választás volt így. bár néhány asztalnál állítólag nem volt elég étel, én inkább úgy fogalmaznék, azt el tudom képzelni, hogy volt, akinek nem volt elegendő a feltálalt mennyiség...

a következő MENÜt tálalták a vendégeknek: 

• Mozzarellás paradicsomsaláta bazsalikommal,
• Húsleves csészében töldségekkel és csirkehússal,
• Kétszemélyes vegyestálak (fűszeres sertésflekken, sajttal-sonkával töltött reántott jércemell, kacsacomb - személyenként egy-egy db mindegyikből - , köret: pedig rizs, petrezselymes vajas burgonya és párolt lilakáposzta),
• Saláta: vegyes levélsaláta olívaolajjal és fehérborecettel,
• Menyasszonyi torta: túrókrémes epertorta,
• Torták (8 db) és sütemények (3 tálca) vegyesen,
• Gyümölccsaláta,
• Éjféli vacsora: tötött káposzta, szarvaspörkölt galuskával, majonézes és friss saláták, valamint a visszatálalt sültek.

a menyasszonyi asztaldísz. nekem nagyon tetszett. ez volt a menyaautón is, illetve a polgári szertartáson az asztalon.

made by Olgi (aki kérésre többé nem  néni :). vagyis Búzavirág Virágbolt, Pécs.

asztaldísz. a boglárka dominált. az asztali futó pedig nem hosszában, hanem keresztben került felhelyezésre, hogy felossza a hosszú asztalokat.

sajnos ebben az egy fotóban jobbára ki is merültek a dekoros képek (természetesen az énhibám, mert nem hívtam fel Tamás figyelmét arra, hogy nekem fontos lenne, hogy ezek is alaposan meg legyenek örökítve...).

a roppant csarnok. ahol halmokban állt a bor koktél és mállott a kacsacomb a csontjáról...

és jó lett a citromsárga dekor! szerintem...

the happily ever after...

meg az igazságnak az arca neki.

THE WEDDING DAY

PART 2.

Na ekkor kicsit idő előtt következett el az, ami általában csak a lakodalom eldurvulásakor szokott: vagyis a vőlegény nyílt színen vetkőzött (muszáj volt felvennie a ceremóniaingét, és hát mi is lett volna erre jobb helyszín, mint Pécs sétálóutcája?). Én meg eközben idegességemben buborékokat fújkáltam - a videós örömére (legalább valaki örült…).

Amikor megérkeztünk a templom elé (enyhén szólva kissé rendezetlenül, külön autóban – ki amibe éppen bepattant) és elhangzott az ominózus mondat a szaros menyasszonyi autóról (részletek később…) akkor kicsit elszabadultak nálam az indulatok…

Végül nagy nehezen sikerült összecsiripelni a koszorúslányokat – bár az egyikük kísérője eloldalgott, így ő lemaradt a képekről -  és készült pár kép (idő híján sajnos nem a legjobbak): Ezt az este folyamán még könnyen lehetett volna orvosolni, de ezt sajnos elmulasztottuk…

Ekkor egy töpörödött nénike elhaló hangon elkezdett kérlelni, hogy a plébános úr kezdené a szertartást, és legyünk már olyan kedvesek és fáradjunk be, így hát behajtottuk a násznépet (egy részük tényleg kiszorult – utólag is bocsi…), és kezdődött a zászlósfelvonulás. Bevonultak a kislányok, meg Frodó ( a gyengébbek kedvéért a gyűrűhordó), aztán kettesével a nagykislányok, végül a Zuram a nagymamájával. Aztán a nagy fehér is megérkezett édesapja oltalmazó karján. Közben fogalmam sincs, hogy honnan, és milyen zene szólt, de valami fennkölt orgonamuzsika zsizsikelt, és egy határozottan nem kántorhangú hölgy énekelt Marcsi éltetéséről. Egész szép volt, be kell ismernem.

Aztán egyszer csak mindketten ott álltunk az oltár előtt. És innen már nemigen volt visszaút, mert a népek biztos ami biztos alapon eltorlaszolták a bejáratot… No, ekkor az Atya elszedte a csokromat (mentségére szóljon, hogy később visszaadta). Mi meg halált megvető koncentrációval elmondtuk az elmondanivalót. Közben pedig buzgón imádkoztam -  a hely szelleme, ugye, hogy legyen már vége, mert szó szerint alig álltam a szerencsétlen rozoga lábamon a magassarkúban.

Aztán egyszercsak vége lett, és pikk-pakk azt vettem észre, hogy az uram ölbekap (ez sem volt a terv része) és lefelé szalad velem a templomdombon a bérautó felé (ami nagyon nem volt szaros, olyannyira, hogy még a légy is elcsúszott volna rajta). Eközben a többiek meg teli torokból üvöltötték, hogy „Vigyázz, mert rá fogsz lépni az uszályra!!”. Lenézek, és mit látok? Hogy a Zuram lábai körül életveszélysen kergetőzik az uszály... Nincs is szebb, mint amikor a vőlegény eltaknyol. A karján az arával... 

Izgalom a köbön, mi?

Folytköv.

Koni és Doris, a két didergő virágszóró kislány. Hapánt by H&M.

folyt. köv. hamarosan.